**Szabó Péter** # Faszerkezetek Egyiptom korai piramisaiban #### Wooden structures in the early pyramids of Egypt http://publicatio.uni-sopron.hu/3516/1/1_SzaboPeter-wood-4-sustainability-2024-digitalis-kotelesp-2024.pdf **KIVONAT** Az ókori Egyiptom korai piramisaiban alkalmazott faszerkezetek vizsgálata számos új ismeretet nyújt a kor építési technikáiról és az anyaghasználatról. Egyiptom éghajlati- és földrajzi adottságai miatt a fa értékes és ritka nyersanyagnak számított, amelyet helyi forrásokból (pl. szikomorfa, akácia) és importált fafajtákból (pl. libanoni cédrus) szereztek be. Az építkezések során a fa főként ideiglenes tartószerkezetek, állványzatok és segédanyagok formájában jelent meg, különösen a Meidum, Tört és Kheopsz piramisoknál. Az ilyen szerkezetek használata technológiai innovációt jelentett, amely elősegítette a hatalmas kőtömbök mozgatását és elhelyezését. A libanoni cédrus különleges jelentőséggel bírt mind funkcionális, mind szimbolikus szempontból. A faszerkezetek radiokarbonos kormeghatározásának eltérései rávilágítanak a lassan növő faanyagok vizsgálatának korlátaira. **Kulcsszavak:** egyiptomi piramisok, faszerkezetek, libanoni cédrus, radiokarbon kormeghatározás, ókori építészet, Kheopsz, Sznofru **Abstract** _The study of the wooden structures used in the early pyramids of ancient Egypt provides a wealth of new knowledge about the construction techniques and use of materials of the period. Due to Egypt's climate and geography, wood was a valuable and rare raw material, obtained from local sources (e.g. Sicomorpha, Acacia) and imported wood species (e.g. Lebanese cedar). Wood was mainly used in the construction of temporary structures, scaffolding and auxiliary materials, especially at the pyramids of Meidum, Bent and Cheops. The use of such structures was a technological innovation that facilitated the movement and positioning of huge blocks of stone. Lebanese cedar was of particular importance from both a functional and a symbolic point of view. The variations in radiocarbon dating of wood structures highlight the limitations of the study of slow-growing wood._ **Keywords:** _egyptian pyramids, wooden structures, Lebanese cedar, radiocarbon dating, ancient architecture, Cheops, Snofru_ #### **Egyiptomban használt fafajok** Az ókori Egyiptomban a fa rendkívül értékes nyersanyagnak számított, mivel az ország éghajlata és földrajzi adottságai miatt csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre. A helyben elérhető fafajták közül a szikomorfa (Ficus sycomorus) volt a legelterjedtebb. Ez a fa puha szerkezetű és gyakran használták koporsók, épület elemek és szobrok készítésére (Killen, 2017)​. Az akácia (Acacia) különböző változatai, például az Acacia nilotica, szintén népszerűek voltak, különösen bútorok és kisebb szerkezetek előállításához, mivel erős és tartós faanyagnak bizonyultak​. Ezeken kívül a datolyapálma (Phoenix dactylifera) és a dompálma (Hyphaene thebaica) is helyi forrásként szolgált, bár ezek faanyagának minősége kevésbé volt alkalmas bonyolult szerkezetekhez, inkább segédanyagként használták őket, például szövéshez vagy kötélkészítéshez​. A belső források mellett Egyiptom jelentős mennyiségű fát importált. A leggyakrabban importált fajok közé tartozott a libanoni cédrus (Cedrus libani), amely kiváló építőanyag volt, habár meglehetősen puha és zsugorodásra hajlamos. A cédrus fáját gyakran használták hajók, koporsók és bútorok készítéséhez​. A cseresznyefa (Prunus domestica) és az ébenfa (Dalbergia melanoxylon) szintén előfordultak, utóbbit különösen bútordíszítésekhez és luxuscikkekhez alkalmazták​. #### **Libanoni cédrus** A libanoni cédrus az ókori Egyiptomban az egyik legértékesebb és leggyakrabban használt importált fafaj volt.  A libanoni cédrus elsősorban a Libanon-hegységben található, de az Atlasz-hegységben és Kis-Ázsia területein is előfordul. Az ókori Egyiptomban főként a Libanonból importálták. Magassága átlagosan elérheti a 20–33 métert, törzsének átmérője 2 méterig terjedhet, bár ismerünk 40 méter magas példányokat is. Lassan növő fafaj, idősebb példányai akár ezer évesek is lehetnek.  A cédrus vörösesbarna színű, különösen illatos, amely természetes védelemmel szolgál a kártevők ellen. Közepesen puha, viszonylag könnyen megmunkálható fa (1. ábra). Fája a természetes szárítás során hajlamos a zsugorodásra és repedezésre. A cédrus természetes illóolaj tartalma révén ellenálló a rovarokkal és gombákkal szemben. Tartóssága miatt hosszú élettartamú szerkezetek és tárgyak alapanyagaként szolgált.  A cédrust elsősorban nagyobb szerkezetek, például hajók, oszlopok és tetőszerkezetek készítésére használták. A cédrus fája könnyen formálható és jól megmunkálható, ezért különösen kedvelték bútorkészítéshez.  Széles körben alkalmazták koporsókhoz, számos cédrusból készült koporsót találhatunk a kairói Egyiptomi Múzeumban​. Az egyszerűbb faanyagokat cédrusból készült furnérlemezekkel vonták be, amelyek díszesebb megjelenést kölcsönöztek a tárgyaknak.  A libanoni cédrus szimbolikus jelentőséggel is bírt az ókori Egyiptomban. Az illatos fa spirituális szerepet töltött be, és az örökkévalóság szimbólumaként tisztelték. Az importálásának megszervezése komoly logisztikai teljesítmény volt, amely az egyiptomiak kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatait is tükrözi. <img src="https://data.tesuli.hu/szaboo/svg/svg0014.svg" width="1000" height="1000" style=" width:100%; height:100%; aspect-ratio: 1/1; border:7px solid #ffffff;"> **1. Ábra** A libanoni cédrus faanyag jellemzői és C14-es vizsgálata #### **Sznofru expedíciója** Az ókori Egyiptomban a libanoni cédrus (Cedrus libani) kiemelkedő jelentőségű nyersanyag volt, amelyet Sznofru fáraó (Kr. e. 2613–2589), a IV. dinasztia első uralkodója, nagyszabású expedíciókon keresztül szerzett be. Ezek az expedíciók nemcsak a faanyag beszerzését célozták, hanem Egyiptom hatalmi- és diplomáciai kapcsolatait is megerősítették a Közel-Kelettel. A Palermo-kő, amely Egyiptom egyik kiemelkedő történeti dokumentuma, megörökíti, hogy Sznofru fáraó több expedíciót indított a Levantéba, különösen a Libanon-hegységbe, ahol a cédrus őshonos. A források szerint Sznofru „40 nagy hajót” építtetett, amelyekkel hatalmas mennyiségű cédrusfát szállíttatott Egyiptomba​.  Az ókori Egyiptom nagyobb hajói általában 40–50 méter hosszúak és körülbelül 5–8 méter szélesek voltak. Ezek a hajók képesek voltak nagy terhek hordozására. Egy cédrus rönk hossza 10–15 méter, átmérője akár 1–2 méter lehetett, ami darabonként több tonnás súlyt jelentett. A nagyobb hajók kapacitása körülbelül 50–70 tonna lehetett, ami 20–30 nagyobb rönk szállítására volt alkalmas (Landström, 1970).  A Libanonból érkező cédrusok több száz éves fákból származtak. A cédrusok élettartama akár 1000 év is lehetett, de a legjobb minőségű rönköket jellemzően 200–300 éves fákból nyerték ki. Ezek a rönkök már kellően érettek voltak, hogy erős, stabil anyagot szolgáltassanak. Sznofru fáraó három jelentős piramis építkezésében vett részt (Meidumi piramis, Tört piramis, Vörös piramis). Ezeknél a cédrusfát főként az építés során állványzatoknak használták. #### **Meidumi piramis** A Meidumi piramis Sznofru fáraó uralkodásához (IV. dinasztia, Kr. e. 2613–2589) köthető. A piramis különleges építészeti fejlődést mutat, mivel a lépcsős piramisok hagyományos formájából alakult át a későbbi valódi piramisok előfutárává. A piramis Meidum mellett található, Kairótól délre, a Nílus völgyének nyugati partján. Eredeti magassága körülbelül 92 méter lehetett, alapjának oldalhossza 144 méter volt. A piramis ma erősen romos állapotban van, és jellegzetes „torony” alakot mutat, mivel a külső burkolat és részben a szerkezeti elemek leomlottak. A Meidumi piramis eredetileg hétlépcsős piramisként épült, később egy nyolclépcsős változatra bővítették, majd külső burkolatával valódi piramis alakot kapott. A piramis mészkőből épült, és a belső magot ferde falazással támasztották meg, amely a lépcsős piramisok technológiájára utal. A belső járatai meglehetősen egyszerűek, egy lejtős folyosó vezet a sírkamrához (Hamilton, 2017). A sírkamra álboltozattal készült, ami a kora dinasztikus időszakra jellemző építészeti megoldás volt​.  A piramis belső járataiban és a tehermentesítő rendszerekben előfordultak fa elemek kiegészítő vagy ideiglenes tartószerkezetekként. Ezeket főként a munkálatok során alkalmazták az építési fázisok alatt. Egy különleges felfedezés a függőleges akna egyik részén található ablakszerű nyílás, amelynek felső részében egy faelem is megfigyelhető. Ez a fa darab 40 cm mélységig nyúlik be a szerkezetbe és valószínűleg technikai céllal került oda, esetleg építés közbeni állványzat részeként vagy rögzítő elemként​.  A piramis kamráiban nem csak az álboltozatos kőgerendák megtámasztására szolgáló fa támaszok “fészkei” maradtak fenn, hanem maguk a fa elemek is (2. ábra). A nagyobb farönkökből deszkákat fűrészeltek és a hajóépítésnél, bútorkészítésnél használták azokat. A piramis segédszerkezeteiben megmunkálatlan, kis keresztmetszetű rönköket használtak, bár később találkozunk nagyobb, akár a 40-50 centiméteres átmérőjű gerendákkal is. <img src="https://data.tesuli.hu/szaboo/svg/svg0015.svg" width="1000" height="1000" style=" width:100%; height:100%; aspect-ratio: 1/1; border:7px solid #ffffff;"> **2. Ábra** A piramisokban fellelhető faanyagok vagy a faanyagokra utaló nyomok #### **Tört piramis** A Tört Piramis a Dahshur-ban található, szintén Sznofru fáraó építette. A piramis jellegzetes alakját a két különböző dőlésszög adja, az alsó rész 54 fokos szöggel emelkedik, míg a felső részen ez 43 fokra változik. A szerkezet körülbelül 105 méter magas, és egyedi abban, hogy két bejárata van, egy az északi és egy a nyugati oldalon. Belsejében két különálló kamrarendszer található, amelyek a piramis építészeti sajátosságait tükrözik​.  A Tört Piramis építése során faszerkezeteket is használtak, különösen az építési munkálatok idején, például ideiglenes támasztékok formájában. Ez igazolható a piramis belső járataiban található úgynevezett "D-lyukak" alapján. Ezek a lyukak 5 cm-es mélységűek, és ideiglenes fagerendák rögzítésére szolgáltak. A fagerendák a nehéz kőtömbök mozgatását, megtámasztását, valamint a munkások biztosítását szolgálták a meredek folyosókon​.  A felső kamrában megmaradt egy kör keresztmetszetű, fa elemekből álló oszlop-gerenda szerkezet. Ez a faszerkezet a piramis belső födémének alátámasztását szolgálta, és kiemelkedő jelentőségű, mivel ritka fennmaradt példa az építés során használt ideiglenes vagy segédszerkezetekre. A jelentősen erodált, felső kamra hosszúsága 7,97 méter, szélessége 5,26 méter és a magassága 16,5 méter (Hamilton, 2023). Az álboltozat kőrétegeinek alátámasztására bizonyos helyeken fagerendákat helyeztek el, amelyek az építés során a nagy terhelést hivatottak elosztani​.  A kamrában körben fa oszlopok és azokra támaszkodó vízszintes fagerendák találhatóak a boltozat alsó rétegei alatt. Ezek a gerendák gipszhabarcs rétegen keresztül rögzülnek a kamra falához hornyokba illeszkedve, amelyek a falak mentén kerültek kialakításra. Ezek a gerendák egy vagy két kőből épült közbenső födémet támasztottak alá (2. ábra). Ezeknek a födémeknek napjainkban csak néhány maradványa látható, egy 1948-ban Ahmed Fakhry által publikált fotón ez a födém még szinte teljesen ép. Ez az első megmaradt példa a fafödém használatára. #### **Kheopsz piramis** Az északi oldalán található eredeti bejárat felett megfigyelhetők olyan hornyok, amelyek egykor fa gerendák elhelyezésére szolgáltak (2. ábra). Ezek a gerendafészkek az építés során a hatalmas nyereg gerendák megtámasztását biztosították. A gerendák ideiglenesen alátámasztották a bejárat feletti háromszög alakú tehermentesítő szerkezetet, amíg az építés be nem fejeződött. A hornyok mélysége és mérete alapján egyértelmű, hogy masszív, több méter hosszú fagerendákat helyeztek beléjük (Klemm, 2010). A fészkek a bejárat felett sorban helyezkednek el, ami arra utal, hogy a gerendák párhuzamosan futottak, esetleg egy nagyobb keretszerkezet (1. kép) részei voltak. <img src="https://data.tesuli.hu/szaboo/png/png0022.png" width="1000" height="1000" style=" width:100%; height:100%; aspect-ratio: 1/1; border:7px solid #ffffff;"> **1. kép** A Nagy piramis bejáratánál használt megtámasztó gerendázat Az egyik legfrissebb felfedezés “a nagy üreg”-nek nevezett nyereg gerendás lefedésű folyosó megtalálása (2. ábra). A kilenc méter hosszú üreg közvetlenül a bejárat feletti dupla kőgerendák mögött található. Ennek a padlószintje egy vonalban van a királynő kamrájának a padlóvonalával. A ferde tetőgerendákon - az endoszkópos felvételen jól kivehetően - láthatóak a megtámasztást szolgáló fa oszlopok rögzítését szolgáló fészkek mélyedései. Itt is kör keresztmetszetű gerendákat használtak építési segédszerkezetként. Ugyanezen a magasságon található a nagy galéria és a királynő kamrába vezető folyosó találkozási pontja. Ebben a pontban két közlekedési “útvonal” fedi át egymást. Egyszerre kellett bejutni a vízszintes folyosóra és az emelkedő ferde galériába. Ezen a ponton a galériában tárolt torlasz köveknek is le kell tudniuk később csúszni, hogy elzárják a temetés után a járatokat. Ezt a problémát az ókori mérnökök kivehető fa támasz gerendákkal oldották meg (2. ábra). A gerendák szemben lévő fészkei különböző mélységűek, hogy a fa elemeket ki lehessen venni, ha nincs rájuk szükség. Ezek közül a gerendák közül a felsők a torlasz, gránit dugókat tartották a helyükön. Ezek a gerendák a temetés után vélhetőleg a helyükön maradtak, azonban 4500 év alatt nem csak a “kincsek” tűntek el a sírépítményből, hanem az építés rekonstruálását segítő nyomok jelentős hányada is. A nagy galéria teljes hosszában mindkét oldalon 25-25 szemben elhelyezkedő mélyedés található. Ezek egy függőleges és egy ferde horonyból álló mélyedések egyértelműen fa tartószerkezetet tartottak (2. ábra). Ennek a tartószerkezetnek a funkciója valószínűleg az álboltozat építéséhez lehetett köze. Az álboltozat köveit egy támasztó állványzat segítése nélkül nagyon nehéz elhelyezni. A galéria fél magasságában egy, a folyosóval párhuzamos horonypár fut. Ez a horony vélhetően egy közbülső födémet tartott. Ez a födém a tört piramishoz hasonlóan fa tartószerkezetű és kőlapokkal borított is lehetett. Ennek a közbülső födémnek lehet, hogy szerepe volt a nagy galéria végső formájához, esetleg egy fa burkolathoz. Az építés során azonban ennek a födémnek praktikus okai is lehettek. Mivel a galéria építési ideje több évig tartott, ennek az üregnek biztosíthatott felülről védelmet (2. kép), de az építés munkálatokat is megkönnyítette, hogy nem 8-10 méter mély munkagödörben kell építeni. <img src="https://data.tesuli.hu/szaboo/png/png0024.png" width="1000" height="1000" style=" width:100%; height:100%; aspect-ratio: 1/1; border:7px solid #ffffff;"> **2. kép** A nagy galéria támasz és födém rendszere az építés közben A nagy galéria aljától ha vízszintesen indulunk el, akkor a királynő kamrájába jutunk. A folyosón középtávon a földön egy nagy kör alakú bemélyedéssel találkozunk. Ebbe a lyukba illeszkedő fa oszlopnak nem a felette lévő kövek tartása lehetett a célja, hanem az építés során a még fedetlen folyosón átívelő “híd” pilléreként szolgált (3. kép).  A királynő kamrájának a padozatában szintén találunk hasonló oszlop lyukakat (Petrie,1990). Az ezekbe helyezett és gipszhabarcsba rögzített oszlopok a nyereggerendás födém építésekor jelenthették az állványzatot (4. kép). <img src="https://data.tesuli.hu/szaboo/png/png0023.png" width="1000" height="1000" style=" width:100%; height:100%; aspect-ratio: 1/1; border:7px solid #ffffff;"> **3. kép**  A királynő kamra bevezető folyosója és a nagy galéria induló állványzata A király kamrájában nem maradtak oszlop vagy gerenda fészkek, a mennyezeten azonban vannak olyan elszíneződések, amiket egyértelműen gerenda támaszok hagytak maguk után (Lehner, 2017). Már az ókorban az építés során megrepedtek a tehermentesítő kamrák vízszintes, gránit gerendái. Így ezeket a nyomokat hagyhatták a statikai támaszok, de elképzelhető, hogy a sírkamra belülről faburkolattal volt ellátva és a burkolat szerkezete a felelős az elszíneződésekért. A legfelső mészkő nyereg gerendákkal fedett tehermentesítő kamrában is fellelhetőek az építés során használt gerenda és oszlop fészkek. Ezek az üregek betekintést nyújtanak az építkezés menetébe, a faszerkezetek közvetett használatába. <img src="https://data.tesuli.hu/szaboo/png/png0025.png" width="1000" height="1000" style=" width:100%; height:100%; aspect-ratio: 1/1; border:7px solid #ffffff;"> **4. kép** A királynő kamra nyereg gerendáinak elhelyezése #### **Kormeghatározás** A nagy piramis belsejében nem találtak olyan fa maradványokat, mint a meidumi vagy a tört piramisban, az egyetlen megmaradt fa a Dixon-relikviák részét képezi. Ebben a leletben még egy bronz szerszámot és egy gömb alakú tárgyat találhatunk.  Azt feltételeznénk, hogy a piramisokban található faanyag maradványok alapján a radiokarbon kormeghatározással már pontos adataink vannak a piramis építési koráról. A nagy piramis esetében összesen három kormeghatározás történt, az eredmények azonban nem segítettek az építés időpontjának a pontosításában. 1984-ben az Edgar Cayce Alapítvány finanszírozásával 64 szénmintát gyűjtöttek a Nagy Piramis és más közeli építmények habarcsából. A minták főként apró szénrészecskékből álltak, amelyek a gipszhabarcsba ágyazódtak. A mérések eredményei a Nagy Piramis építését kb. 374 évvel korábbi időpontra tették, mint az egyiptológia által javasolt dátum (Höflmayer, 2016). Ez a vizsgálat azonban így is cáfolta az alapítvány eredeti célját, hogy igazolják azt a feltevésüket, hogy a piramisok több mint 12 000 évesek lennének. A következő nagyléptékű vizsgálatra 1995-ben került sor, a Koch fivérek támogatásával több, mint 300 mintát gyűjtöttek, főként a habarcsból származó szén- és nádmaradványokból. Az eredmények hasonlóak voltak a korábbi vizsgálatokhoz és a feltételezettnél néhány száz évvel idősebb építési időpontot mutattak. Érdekes módon a Medium piramis fa gerendáinak vizsgálata sokkal pontosabb eredményeket adott. A harmadik vizsgálatra 2020-ban került sor, amikor a Dixon-relikvia részeként jegyzett cédrusfa darab c14-es mérését végezték el. A relikviát Waynman Dixon brit mérnök találta meg 1872-ben, amikor a piramis belső „királynő kamrájában” lévő szellőzőaknák feltárásán dolgozott. A faanyag azonban hosszú ideig elveszettnek számított, míg 2020-ban újra előkerült a Skóciai Aberdeen Egyetem múzeumában. A cédrusfa datálása az i.e. 3341 – 3094 időpontot adta, ami kb. 500 évvel korábbi, mint az egyiptológia által a Nagy Piramis építésére becsült időszak (i.e. 2580 – 2560). Az időpont eltérés természetesen adódhat abból, hogy az egyiptológia tévesen
határozta meg a piramis építési dátumát, de a faanyagok esetében más
magyarázatot is találhatunk. Az “idős fa” effektus: elképzelhető, hogy a környéken álló sokkal idősebb épületek
faanyagainak az égetéséből készítettek gipszhabarcsot. A kormeghatározás ebben
az esetben az eredeti faanyag “kivágásának” az időpontját adja. Nagy mennyiségű
faanyagot Szofru száz évvel korábbi expedíciójában szereztek be. Ez a szállítmány
is tartalmazhatott akár több száz éve kivágott fákat. Libanoni cédrus esetében azonban maga a fa is lehet akár többszáz éves, ilyenkor
az egyes évgyűrűk más és más c14-es kort adnának. Egy 500 éves fa esetében egy
gerenda - a farönkben elfoglalt helye szerint - akár a beépítésnél 400 évvel korábbi
időpontot is adhat. Egy teljes farönk elégetésével készített habarcs, a fa korának
harmadával tolja ki a radiokarbonos kormeghatározás időpontját (1. ábra).
A “Dixon” fadarab vélhetően egy törött mérőrúd vagy szerszámnyél darabja. Egy
ilyen cédrus darab, ha a fa közepéből származik, már a kivágás pillanatában is lehet
500 éves. Faszerkezetek c14-es vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy az eredmények
nagyon széles skálán mozoghatnak. A három elvégzett vizsgálat eredménye,
ismerve a fa szerkezetek méreteit és az anyag sajátosságait, alapvetően nincs
ellentmondásban az egyiptológia kormeghatározásával. ### **Összegzés** Egyiptom korai piramisaiban megmaradt faanyagok, vagy a faanyagok használatára utaló nyomok vizsgálata bepillantást enged a kor építés technikájába. Az eredmények alapján új elméletek állíthatók fel a kövek szállítására vagy a lefedéshez használt akár 25 tonnás kő gerendák elhelyezésére. Itt találkozhatunk az építészettörténetben először megmaradt fa állványzattal, vagy egy födém megmaradt gerendáival. A világ hét csodájának egyetlen megmaradt épületeként, minden idők legnagyobb kőépületeként a piramis a faépítészet történetének is az egyik legrégebbi emlékének tekinthető. ### **Irodalom:** Killen, G. (2017). Ancient Egyptian Furniture: Volume I - 4000 - 1300 BC (2nd ed. edition). Oxbow Books Limited. Landström, B. (1970). Ships of the Pharaohs; 4000 years of Egyptian shipbuilding. Garden City, N.Y., Doubleday. http://archive.org/details/shipsofpharaohs40000land Hamilton, K. (2023). The Bent Pyramid Revisited, A Layman’s guide. https://doi.org/10.13140/RG.2.2.33698.20168 Hamilton, K. (2017). The Meidum Pyramid. Elérés 2024. december 19., forrás https://www.academia.edu/32410244/The_Meidum_Pyramid Klemm, D.: The Stones of the Pyramids: Provenance of the Building Stones of the Old Kingdom Pyramids of Egypt (1st edition). De Gruyter. (2010). Petrie, W. M. F.:The Pyramids and Temples of Gizeh (Revised edition). Histories & Mysteries of Man.(1990). Lehner, M., & Hawass, Z.:  Giza and the Pyramids: The Definitive History. University of Chicago Press.  (2017). Höflmayer, F. (2016). Radiocarbon Dating and Egyptian Chronology – From the ‘Curve of Knowns’ to Bayesian Modeling.