| <img src="https://data.tesuli.hu/icon/i04/i4-0051.svg" width="200"> | <p style="font-size:18px; font-weight:200; margin-top:0px; color:#a5a5a5;">**A kezeletlen és kezelt faanyagok tartóssága**<br>Az faanyag tartóssága az az időtartam, amely alatt a fa, valamely műszaki célra alkalmazva, ép és egészséges állapotban megmarad.<br></p> |
| ------------------------------------------------------------------- | ---------------------------------------------------------------------------------------------------- |
<br>
<br>
> [!summary]+ összegzés:
>
> A tudásmorzsa a(z) A kezeletlen és kezelt faanyagok tartóssága témáját mutatja be. Az faanyag tartóssága az az időtartam, amely alatt a fa, valamely műszaki célra alkalmazva, ép és egészséges állapotban megmarad. A fa, mint szerves anyag, alkalmazása szerint hosszabb-rövidebb idő alatt romlásnak indul s elveszti szilárdságát.
### A kezeletlen és kezelt faanyagok tartóssága
Az faanyag tartóssága az az időtartam, amely alatt a fa, valamely műszaki célra alkalmazva, ép és egészséges állapotban megmarad.
A fa, mint szerves anyag, alkalmazása szerint hosszabb-rövidebb idő alatt romlásnak indul s elveszti szilárdságát. Romlásának okai: a víz, a levegő oxigénje, a légköri behatások, a tűz, valamint a gombák és rovarok által okozott betegségek.
Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a felhasznált vagy beépített fát távol tudjuk tartani a környezet hatásaitól, akkor az így felhasznált fa tartóssága nagyobb lesz, mint a külső hatásoknak kitett fáé. Ebből következik, hogy különbséget kell tennünk a fa természetes és gyakorlati tartóssága között.
A fa természetes tartóssága a fa szöveti szerkezetétől és az anyagi összetételétől függ. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a fa tartalmaz-e és milyen mértékben természetes tartósítóanyagokat.
A fák természetes tartósságára nagy befolyással van a döntés idejének helyes megválasztása és főleg a ledöntött fa szakszerű kezelése. Természetesen a fadöntés idejének helyes megválasztása vagy a ledöntött fa kezelése nem növeli a fa természetes tartósságát, de ha a döntés utáni kezelésben hibát követünk el, fokozódik a különböző károsítások fellépéseinek veszélye, miáltal a fa eredeti természetes tartóssága csökken.
Természetes tartósságuk alapján az európai fafajokat három csoportba oszthatjuk:
- igen tartós fák: tölgy, vörösfenyő, szil, akác, szelídgesztenye, feketedió;
- meglehetősen tartós fák: bükk, kőris, lucfenyő, jegenyefenyő, erdeifenyő és gyertyán;
- kevéssé tartós fák: juhar, nyír, nyár, éger, hárs, fúz és vadgesztenye.
A fák gyakorlati tartóssága attól függ, hogy milyen mértékben sikerül csökkenteni a fák romlását előidéző külső hatásokat. Minthogy a gyakorlatban a ledöntött vagy feldolgozott fánál a káros külső tényezők hatását teljes mértékben kiküszöbölni nem tudjuk, a fák eredeti tartóssága a külső körülményeknek megfelelően változik. Ezért különböztetjük meg a természetes és a gyakorlati tartósságot.
A gyakorlati tartósság jelentős mértékben függ a felhasználás körülményeitől. A gyakorlatban figyelembe véve a különböző célokra és különböző körülmények között felhasznált vagy beépített faanyagok ellenállását a környezet romboló hatásával szemben, a hazai fafajokat tartósság szerint Lámfalussy a következők szerint csoportosítja:
- igen tartósak: akác, tölgy, eper, szelídgesztenye, vörösfenyő;
- tartósak: feketefenyő, erdeifenyő, szil, boróka, gledicsia, kecskefűz;
- kevésbé tartósak: lucfenyő, jegenyefenyő, kőris;
- nem tartósak: bükk, gyertyán, juhar, cser, éger, nyír, nyár, cseresznye, hárs.
Kollmann összeállítását a tartósítóanyagokkal nem kezelt faanyagok vagy választékok élettartamára a tárolás, ill. felhasználás helyétől függően a táblázatban közöljük.
A táblázat alapján legkisebb a tartóssága a földbe, ill. a pályatestbe telítetlenül beépített talpfának; itt még az igen tartós tölgy is csak 14-20 évig, átlag 16 évig tart el. A szabadban tárolt faanyag tartóssága valamivel kisebb, mint a szabadban fedél alatt tárolt vagy ott beépített faanyagé. Legtartósabbak az állandóan száraz helyen tárolt vagy beépített fák. Ezek szinte korlátlan ideig eltarthatók, de teljesen hasonló a helyzet a víz alatt tárolt vagy beépített fák esetében is.
<img src="https://data.tesuli.hu/picture/jegyzet/j001/j001-t007.svg" width="1000" style=" width:100%; height:100%; border:7px solid #ffffff;">
> [!caption]
> A faanyag tartóssága a fafajtól és a felhasználástól függően
**A fák gyakorlati tartósságának fokozása**
A fa tartósságának növelése, történjék az technikai vagy kémiai eljárásokkal, a faanyagtakarékosságot szolgálja. Ma már szigorú előírások szabályozzák a fából előállított készítmények (faválasztékok) élettartamának növelését.
A technikai eljárások csak megelőző, időleges védelmet nyújtanak. Rendeltetésük, hogy a károsítók életműködéséhez szükséges tényezők korlátozásával a károsítás veszélyességét és mértékét csökkentsék (pl. szárítás, gőzölés, kilúgozás).
A kémiai eljárások célja a fa tartósságának növelése különböző szerves és szervetlen gomba-, ill. rovarölő szerek vizes vagy olajos oldatának a fa felületére vagy a fatestbe való bevitelével. A faanyag védelméhez szükséges védőszert megfelelő eljárásokkal kell a faanyagba juttatni.
A kialakult eljárások közül legegyszerűbb a mázolás vagy szórás az épületszerkezeti és asztalosipari faanyagok tartósításának módszerei között.
A mázolással (bekenéssel) vagy szórással felhordott védőanyagok a felhasználástól függően lehetnek kátrány- és ásványolajtermékek, fenolszármazékok, olajban oldódó fémsók, vízben oldódó védőszerek: higany-, fluor-, króm-, arzén-, réz- és cinkvegyületek stb.
A bemerítés, fürösztés, áztatás általában kisebb méretű faelemek vagy választékok védőszerrel való felületkezelésére használt eljárás, a bemerítés rövid ideig tartó, a fürösztés 46 órát igénybe vevő eljárás. Ezek az eljárások a mázolásnál gyorsabbak, a választék egész felületére kiterjednek és a védőszer az esetlegesen már meglevő repedésekbe is behatol. Az áztatást nyitott betonmedencében vagy tartályokban végzik, ideje 4-10 nap.
A nedvkiszorító eljárás a frissen döntött élőnedves kérgezetlen rönkök vagy vezetékoszlopok tartósítására alkalmas. Az eljárásban használt $1 \%$-os réz-szulfátoldatot egy $10-15 \mathrm{~m}$ magas állványra elhelyezett tartályba szivattyúzzák fel, ahonnan csővezetéken keresztül jut el a telítendő rönkhöz. Kétféle pneumatikus eljárás ismert: a teljes és takarékos telítés.
A teljes telítés vagy Bethell-eljárás lényege, hogy nagy nyomással, zárt hengerben a telítendő faválasztékot (pl. talpfát, vezetékoszlopot, hídgerendát stb.) először gőzölik, majd légritkításnak teszik ki, és végül nagy nyomáson impregnáló-anyaggal telítik. A légritkítással a fa sejtüregeiben levő levegő jelentős része eltávozik a fából, ami a telítőszer behatolását könnyíti meg.
A teljes telítési módnál bármely impregnáló-anyagot használhatunk, tisztán vagy kátrányolajjal keverve. A teljes telítési eljárásnál a sejtek falai és a sejtek pórusai teljesen telítődnek.
A takarékos vagy Rüping-féle eljárás lényege, hogy a védőfolyadék, pl. kátrányolaj, benyomása előtt a kazánba nagynyomású levegőt nyomnak, amely behatol a sejt üregeibe.
A fa éghetőségét megszüntetni nem lehet, legfeljebb a csökkentéséről lehet szó, mert ha a hőmérséklet egy bizonyos fokot elér, a fa elbomlik.
A fa nehezebben gyullad meg, ha tömör, sima felületű, legömbölyített élű, nagy keresztmetszetű és nedves. Tehát a kiálló részek lesimításával, gyalulással a fa gyúlékonyságát csökkenteni lehet. A gyakorlatban használt tűzvédelmi anyagok késleltetik a gyulladást és lassítják a tűz továbbterjedését.
A legegyszerűbb tűzvédelem a mésztejjel vagy cementtejjel való bekenés vagy a mész-, ill. cementhabarccsal való bevonás.
Bármilyen lángmentesítő anyagot kívánunk felhordani, a fát a kezelés előtt ki kell szárítani és a szennyeződést meg kell tisztítani.
A gyakorlatban használt tűzvédelmi anyagok legtöbbje vízüveget tartalmaz.
> [!summary]- kompetenciák
> | | |
> |---|---|
> | <span style="display:inline-flex; flex-direction:column; align-items:center; justify-content:flex-start; width:70px; line-height:1; gap:2px;"><img src="https://data.tesuli.hu/icon/k00/tf-komp.svg" style="width:50px; height:50px; display:block;"><span style="font-size:0.7em; line-height:1;">[[n0.01664]]</span></span> | <span style="font-size: 0.9em; color:#7e7e7e;">**A kezeletlen és kezelt faanyagok tartóssága szakmai értelmezése**</span><br><span style="font-size: 0.85em; color:#7e7e7e;">A hallgató képes a(z) A kezeletlen és kezelt faanyagok tartóssága fő fogalmait, jellemzőit és alkalmazási következményeit felismerni és röviden megmagyarázni.</span> |
>
<br>
> [!summary]- hivatkozás
> #Szabó_Imre, #date_2009, #Faanyagok_alkalmazástechnikája
<p></p>