A fa szöveti hibái

| <img src="https://data.tesuli.hu/icon/i04/i4-0051.svg" width="200"> | **A fa szöveti hibái** Központos és külpontos bélelhelyezkedés A fa minősítésekor az iparifa-választékok felkészítésekor, általában a fa valamely felhasználásra való alkalmasságának megítélésekor fontos a fatörzs keresztmetszetén a bél. | | ------------------------------------------------------------------- | ---------------------------------------------------------------------------------------------------- | > [!summary]+ összegzés: > > A tudásmorzsa a(z) A fa szöveti hibái témáját mutatja be. Központos és külpontos bélelhelyezkedés A fa minősítésekor az iparifa-választékok felkészítésekor, általában a fa valamely felhasználásra való alkalmasságának megítélésekor fontos a fatörzs keresztmetszetén a bél elhelyezkedése. Ez lehet központos és külpontos. #### A fa szöveti hibái **Központos és külpontos bélelhelyezkedés** A fa minősítésekor az iparifa-választékok felkészítésekor, általában a fa valamely felhasználásra való alkalmasságának megítélésekor fontos a fatörzs keresztmetszetén a bél elhelyezkedése. Ez lehet központos és külpontos. A bél elhelyezkedése központos, ha helye megegyezik a szabályos kör keresztmetszet középpontjával. Minden más esetben külpontos vagy excentrikus bélelhelyezkedésről beszélünk. A külpontosság mértéke változó: ha túl nagy, akkor pl. a fűrészrönk minősítésekor hibának számít, mert az ilyen fából készült szelvények (deszkák, pallók stb.) az egyenlötlen szöveti szerkezet miatt gyakran repedeznek és erősen vetemednek. **A csavarosság, csavartrostúság** Csavarosságon azt a rendellenes rostnövést értjük, amikor a rostok lefutása nem párhuzamos a fa hossztengelyével, ill. a fapalást alkotójával, hanem irányuk ettől eltér. A csavarodás elsősorban faji tulajdonság. A ledöntött csavaros növésű fa a száradás következtében még tovább csavarodik: az is oka annak, hogy a csavartrostú fa felhasználásától idegenkednek. A csavartrostúság mindig hiba. A gyakorlatban azt a fát, amelynél a csavarodás mértéke 12 m-en belül egy teljes kör, ipari célra felhasználni nem szabad. **Hullámosrostúság és fodrosság** Hullámosnak nevezzük a rostok lefutását, ha azok hullámvonalban görbülnek, ez a görbület jelentkezhet a bélsugár síkjában és a fapalástban. A hullámok hossza igen változó, leginkább rövidek, $2-4 \mathrm{~mm}$ hosszúak, de néha lehetnek igen hosszúak. A hullámvonal kilengése sem egyforma, általában kicsiny, azonban esetenként több cm is lehet. A hullámosság némely esetben hibának számít, pl. olyan készítményeknél, ahol szilárdsági igénybevétel is van, vagy olyan fáknál, amelyeket hajlítással kell feldolgozni. A hullámosrostúság a fa szilárdságát csökkenti, de a finom hullámosság a furnér készítésére igen keresett. **Csomorosság** Csomorosságnak nevezzük az élő fatestben az alvórügyeknél, tűgöcsöknél, az évgyűrűknek a választék hosszmetszetén jelentkező különös rajzolatokat, amelyek főleg a nyár- és a juharfánál fordulnak elő. A csomorosság megnehezíti a fafeldolgozást, de furnérkészítéshez a szép rajzolata miatt keresett (madárszemű juhar, csomoros nyár). **Ággöcs, göcsösség** Göcsnek nevezzük az ágaknak azt a részét, amely a törzs fájába van benőve. Az élő ág évről évre évgyűrűt fejleszt, amelyek láthatók az ágaknak a fatörzsben fekvő részén is. A göcs a fába csúcsával befelé álló kúp alakban fejlődik ki. Az élő ág az ún. benőtt göcs, az elhalt ágé pedig a kihulló göcs. Félig benött göcs az, amelyik a szelvény egyik oldalán teljesen össze van növe, a másik oldalon kihulló. A göcsök fája mindig keményebb, tömöttebb, rendszerint sötétebb színű és ez, különösen a fenyőféléknél, szembetűnő. A fa száradása közben a göcs nagyobb mértékben zsugorodik össze, mint a farész, aminek következményeként a göcsben repedések keletkeznek. A fa testével össze nem nött göcsrészek a repedés és összeaszás következtében a fa feldolgozásakor kihullanak. Az ággöcsök szerszámokkal nehezebben munkálhatók meg. A fa megmunkálásánál a göcsök körüli rostok is felszakadoznak, miáltal durva megmunkálási felület képződik. A göcsöknél a fa szilárdsága lényegesen csökken. A göcsösség mindig hiba, mert erősen korlátozza a fa felhasználhatóságát. Nagyság szerint a felületen látható méret alapján megkülönböztetünk tűgöcsöt ( 7 mm -ig), kis göcsöt ( 20 mm -ig), közepes göcsöt ( 40 mm -ig), nagy göcsöt ( 70 mm -ig) és igen nagy göcsöt ( 70 mm átmérő felett). A göcsök alakja szerint megkülönböztetünk kerek, ovális és szárnyas göcsöket. Az egészégi állapot szerint megkülönböztetünk egészséges, ún. teljesen benött göcsöket; részben benött göcsöket, kihulló, korhadt és részben korhadt göcsöket, valamint átgyantásodott göcsöket. A göcsök száma szerint megkülönböztetünk egyes göcsöket, göcscsoportokat és számos göcsöt. **Ikerbelűség, kettős bél** Amikor a fa keresztmetszetén két bél látható, ikerbelűségről beszélünk. Az ikerbelűség mindig hiba, egyrészt, mert hajlamos a repedezésre, másrészt, mert az ilyen fából készült ipari választékok a különböző szöveti szerkezet miatt erősen vetemednek. **Álévgyűrűk** Az álévgyűrűk származhatnak fagykárosításból vagy a lombozat - pl. rovarrágásból eredő elpusztulásából. Ezek az évgyűrűk azonban lazább szerkezetűek, egyenetlenek, és emiatt a fa szilárdságát csökkentik. Az ilyen fából készült fűrészáru könnyebben hasad el. **Belső szíjács, holdgyűrű** A tölgynél és a diónál gyakran előfordul egy gyűrű vagy sarló alakú, világos, szíjácsszerű szöveti rész a gesztben, amit holdgyűrűnek nevezünk. Sovány talajon növő és erős fagynak kitett, legtöbbször egyedül álló törzseken fordul elő. A holdgyűrű szövete csersavban szegény és víztartalma nagyobb. **Hegedési szövetek, sebszövetek** A hegedési szövetek a fának vagy a kéregnek sérülése következtében keletkeznek. Alakjuk szabálytalan és a seb formája szerint változik. A hegedési szövetek a fa értékét lerontják. **Gyantatömlők** A gyantatömlők vagy gyantatáskák egy évgyűrűn belül keletkezett húrirányú hasadékokban legtöbbször hegedési szövetekben képződnek, a hasadékban összegyülemlett gyantából. Ha a gyantatömlők nagyobb számban fordulnak elő a fa testében, akkor a fa műszaki célokra alkalmatlan, mert csökken a szilárdsága, és a fa megmunkálása, de különösen festőanyagokkal való kezelése vagy furnérral borítása célszerűen nem oldható meg. A bútorokba bedolgozott gyantatömlős fából a felmelegedés folyamán a gyanta még évek után is kiválik. A gyantatömlőt tartalmazó lucfenyő - bármilyen szöveti szerkezete is legyen hangszerfának nem alkalmas. **Benövés** Gyakran előfordul, hogy a fába bevert szöget, kampót vagy a rákötött drótot a fa benövi. Az ilyen benövéseket tartalmazó fa csak tűzifának használható fel. Repedések, hasadások <img src="https://data.tesuli.hu/picture/jegyzet/j001/j001-004.svg" width="1000" style=" width:100%; height:100%; border:7px solid #ffffff;"> > [!caption] > A fában előforduló különböző repedések A rostok irányában való kisebb - nagyobb mérvű szöveti elválásokat, ha azok a fa keresztmetszetének csak egy részére terjednek ki, repedésnek, ha pedig az egész keresztmetszeten áthaladnak, hasadásnak nevezzük. A repedések és hasadások a fa egyes részeinek különböző mértékű összeaszása révén keletkeznek. Megkülönböztetünk naprepedéseket, sugárrepedéseket, gyűrűs repedéseket, stb. A naprepedések a ledöntött fában száradáskor keletkeznek. A fa összeaszásának következménye berepedés és vetemedés. A száradás következtében beálló repedezés nagyban befolyásolja a fa műszaki felhasználhatóságá. A bélrepedések sokszor már az élő fában is megvannak. Keletkezésük legtöbbször a szél hatására vezethető vissza. Ilyen bélrepedései vannak igen gyakran a vörösfenyőnek. A bélrepedések nemcsak a szél hatására keletkeznek, hanem a fában fellépő feszültségek következtében is, amelynek oka az egyenlőtlen évgyűrűszerkezet. A sugárrepedések gyakorlati megfigyelések szerint - gyakoribbak a sarjról nött törzsekben, mint a magról keletkezett faegyedekben. Gyűrűs repedésen az évgyűrűk mentén futó repedéseket értjük, ez lehet részleges elválás, amely az évgyűrűnek egy részére terjed ki, és lehet teljes kör, amikor a fa belső része elválik a külsőtől. Az ilyen repedés legtöbbször a fa idősebb korában lép fel. Azt a gyűrűs repedést, amely a szíjács és a geszt határán keletkezik, gesztelválásnak, azt a szöveti elválást pedig, amely a bél körüli 4-5 évgyűrűt foglalja magába, bélelválásnak nevezzük. Leggyakoribb a gyűrűs likacsú fákban, de előfordul az összes fafajnál. A gyűrűs repedések egy fán belül gyakran megismétlődnek: az ilyen többszörös évgyűrűrepedéses fát kártyás fának is nevezik. A gyűrűs repedéses fát műszaki célokra egyáltalán nem vagy csak igen korlátozott esetekben lehet felhasználni. Fagyrepedések, fagylécek majdnem mindig szíjácsrepedések. Lehetnek fedettek vagy nyíltak. A fagyrepedések úgyszólván mindig felújulnak, és így az évenkénti hegedési szövetektől a fa hosszirányában ormok, ún. fagylécek keletkeznek. A fagyrepedés megkönnyíti a gombák behatolását, ezért a fagyrepedés környékén gyakran korhadásos részt is találunk. A fagyrepedéses fát műszaki célokra felhasználni alig lehet, mert a szilárdsága erősen csökken, csak bizonyos választékok, pl. hasított bányabordaléc készítésére alkalmas. A fagyrepedés egyébként elárulja a fa jó hasíthatóságát és megmutatja a rostmenet irányát. A faanyag külső és belső részeinek egyenlőtlen száradása következtében keletkezett repedéseket nevezzük száradási repedéseknek. Megkülönböztetünk bütürepedést, amely nem hatol hosszan a fatestbe és csak a bütün mutatkozik. Ez lehet egyoldali bütürepedés, amely a választéknak csak az egyik lapjáig terjed és átmenő bütürepedés (bütühasadás), amely a választék mindkét lapjára átterjed. Az oldalrepedés a választék oldalán mutatkozik, annak belsejébe hatol, de a bütüre nem terjed ki. A vízszintes repedés a választék szélesebb oldalával párhuzamosan halad. A száradási repedés a leggyakoribb fahiba, nagymértékben csökkenti a faanyag szilárdságát és felhasználhatóságát <img src="https://data.tesuli.hu/picture/jegyzet/j001/j001-005.svg" width="1000" style=" width:100%; height:100%; border:7px solid #ffffff;"> > [!caption] > Száradási repedések. A repedésnek a minőségre gyakorolt hatása függ a repedés méreteitől és helyétől, valamint a faanyag rendeltetésétől és víztartalmától. Az átmenő bütühasadás a legkárosabb, mert a faanyagot kettérepeszti. Hajszálrepedés minden minőségű faanyagon előfordulhat. Nedvesebb faanyagnál általában kisebb repedés engedhető meg, mint a szárazabbnál. **Törések** Jelentősek a hónyomás, hótörés, zúzmara és jégeső által okozott törések. Különösen a nagy viharok okozta törések, rostszakadások számíthatnak hibának. Ha az így károsított faanyagot időben nem dolgozzák fel, akkor a rovar- (szú) és gombakárosítók is fellépnek, ami a fa felhasználását tovább csökkenti. **Villámkárosítás** Az egyedül álló vagy az állományból kimagasló fákat gyakran sújtja a villám. A villám rendszerint követi a farost lefutását. A villámsújtás csak a fa külső felületén és a kéregrészben tesz kárt. A villámkárosítás a belső repedések keletkezése miatt olyan nagy mérvű is lehet, hogy a fa műszaki felhasználásra alkalmatlanná válik. > [!summary]- kompetenciák > | | | > |---|---| > | <img src="https://data.tesuli.hu/icon/k00/tf-komp.svg" style="width:50px; height:50px; display:block;">[[n0.01661]] | **A fa szöveti hibái szakmai értelmezése** A hallgató képes a(z) A fa szöveti hibái fő fogalmait, jellemzőit és alkalmazási következményeit felismerni és röviden megmagyarázni. | > > [!summary]- hivatkozás > #Szabó_Imre, #date_2009, #Faanyagok_alkalmazástechnikája